2022. szeptember 10., szombat
Az első nap
Aki olvasgatta már a korábbi blogokat, az tudja, hogy az első nap mindig borzasztó. Nos, ez a mai nap kivétel volt, annak ellenére, hogy gyakorlatilag az út háromnegyede Rómában volt. Persze az sem elhanyagolható, hogy hátizsák nélkül tudtunk menni.
Reggel első dolgunk az volt, hogy beszerezzük a napi pecsétet. Ez nem pusztán hobbi, mert a későbbiekben akár létszükséglet is lehet: egyes szállásokon csak akkor kapunk lehetőséget ott tartózkodásra, ha igazoljuk, hogy az utat gyalog tettük meg. Vagyis minden áldott nap legalább egy pecsétek kell tudni felmutatni. Mivel ezt az utat az emberek rendszerint fordított irányba teszik meg (Canterburyből Rómába tartanak), ezért meglehetős kavarodást okoztunk a pecsét kiadók között: mindenáron akartak egy igazolást adni, miszerint az utolsó száz kilométert gyalog tettük meg. Borzasztó nehezen értették meg, hogy mi innen indulunk és nem ide érkeztünk.
Egy rövid séta a Szent Péter bazilikában és már indultunk is - egy közeli kávézóba reggelizni. Gyanítom, hogy nem ez volt az utolsó cappuccino - croissant reggelink az út során.
Reggeli után viszonylag hamar egy parkba vezetett az út. Bár felfelé kellett mászni, de a kilátás bőven kárpótolt a fáradságért.
Majd újból a város következett, épp jókor egy szénhidrát szegény ebédhez.
Azt hittük a paradicsom és a mozzarella között bundáskenyér van, de tévedtünk, mert az is zöldség volt, csak rántva.
Ennek a résznek a vége elég lehangoló volt: óriási tűz pusztított errefelé, a nyomai mindenhol látszottak.
Ez az 5 km nem volt a legszebb, de legalább nagyjából végig volt járda a forgalmas út mellett.
A nap végén visszavonatoztunk Rómába. Holnap immár hátizsákkal jövünk a vonathoz, hogy ott folytassuk, ahol ma abbahagytuk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése