Ahogy tegnap írtam, jópáran alszunk/aludtunk egy nagy teremben, hiszen végül mindenki időben visszatért. Ehhez képest egész nyugodt éjszaka volt, nem zajongott (értsd horkolt) senki. Legalábbis én semmit nem hallottam. Bezzeg reggel! A koránkelőknek 6-kor megszólalt az ébresztőjük. Elkezdtek nyüzsögni, ki-ki vérmérseklete szerint. Ez kb 8-10 ember esetében már komoly zaj. Ha valaki ezt még bírta volna, azoknak fejlámpákkal, mobilok lámpáival segítették az ébredését. Így fél 7re, mire elvonult az első hullám, már senki sem aludt, igy folytatódott a zajongás a tobbiekkel. Szóval mire ide értem az írásban, már csak én vagyok ágyban 😀.
18:25
És már meg is érkeztünk a mai célba. Sőt, már itt ülünk a mosodában. Nem mintha ez lenne minden vágyunk, de kicsit átejtettek minket. Amikor nem zarándokként létezünk, akkor a Bookingon foglalok szállást. Most is ez történt, és mivel összegyűlt a mosnivaló, jó ötletnek tűnt mosógépes helyet foglalni. A gond csak az volt, hogy a szálláson az ígéret ellenére nincs mosógép, a tulaj egy nyilvános mosodába irányított. Már szóltam a Bookingnak, kíváncsi vagyok a továbbiakra, majd beszámolok róla.
Egyébként majd megfagyunk. Isteni ebédet szereztem (porchettás szendvics, paradicsom, jéghideg víz), de még be sem fejeztük, amikor nagyon hideg és erős szél kerekedett. Kicsit beöltöztünk, majd elmúlik. Nem múlt, sőt újabb ruhadarabok kerültek elő. A végén még majdnem esőt is kaptunk a 30 km sebességű szélhez. Szerencsére végül beérte egy kis csöpögéssel. De mi így is elég tisztes tempót nyomtunk, zsibong is még a lábam.
Még pár szó a reggeli témához. Naponta olyan 10-20 zarándokkal találkozunk, de időnként egy-egy csoport megdobja ezt a számot (a mai csoport olyan 20 emberből állt.) Két embert említenék meg közülük. A belga hölggyel tegnap találkozunk. Az volt a 97. napja, gyalog jött Belgiumból, ami ugye olyan 2000 km lehet. Le a kalappal előtte. A másik ember egy kerekpáros volt, ma reggel beszéltünk pár szót. Meglepetésünkre ő is szembe megy, Nápolyból indult. Mint kiderült, argentín és a végcélja Finistere. Ne keressétek a térképen, fejből tudom, hogy Santiago de Compostellától nyugatra van, a tengerparton. Szóval ő még a kb 3000 km-eres útjának az elején jár. Megnyugtató, hogy nem csak nekem vannak ilyen gyaloglós mániáim 😀.
21:40
És a mai utolsó észrevételem. Úgy döntöttünk, hogy ma hideg vacsora lesz. Mindenfélét összevásároltunk: sajt, kolbász, sonka, kenyér, paradicsom, bor. Az élmény a sajt-felvágott boltban várt ránk. Helyi sajtot kértünk, maasdamer van otthon is. Egy idősebb hölgy magyarázott az eladónak, szerintünk azt, hogy nem az az igazi helyi, amit ajánlott nekünk. Mi szót fogadtunk, úgyhogy abból is vettünk, amit a hölgy javasolt (jobb volt). Közben persze "beszélgettünk". Közös nyelv hiányában kézzel-lábbal instrultuk az eladót, miből mennyit adjon, a hölgy magyarázott az eladónak, aki közben minket szolgált ki, de a hölggyel is beszélgetett. Káosz a köbön. Persze rájött a hölgy, hogy nem értünk olaszul (ezt speciel megértettem, hisz naponta féltucatszor mondom el: bocsánat, nem beszélek olaszul). És még hozzátettem, hogy magyarok vagyunk. Az eladó szeme felcsillant, hogy ő meg román, az szomszéd ország. A hölgy kozolte, hogy ő meg olasz, szóval semmi gond, mindannyian európaiak vagyunk. Szép volt. Majd levágatott az eladóval egy darab friss sajtot (túrót) és megvendégelt minket. Le a kalappal a hölgy előtt!
Sok szöveg, képek meg sehol, mondhatjátok. Hát, legyen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése