Ez nem meglepő, ha hozzáteszem, hogy a szintemelkedés gyakorlatilag ritka kivétellé vált: elértük az Arno folyó síkságát, mutatóba van csak domb.
Ez ma óriási segítség volt, nagyon jó tempóban tudtunk haladni. A sík vidékre jellemzően ráadásul sűrűbben vannak a települések.
Így az ebédünket (ami természetesen pasta volt) és az uzsonnánkat is egy bárban fogyasztottuk el, addig sem áztunk. Igy persze a cipőnket sem tudtuk levenni, ami eléggé fontos lett volna. Szinte biztosak voltunk benne, hogy valamennyi víz bejutott a bakancsba. De csodák csodája, teljesen száraz maradt a zokni, csak a vizes, hideg külső kavart meg minket.
Mivel Erika azt mondta, hogy ha nem ázunk teljesen el, akkor holnap folytatjuk, úgyhogy ugy néz ki, hogy talán el tudjuk érni a célunkat, Lucca-t. Pesze a végleges döntés meg hátra van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése