2022. szeptember 23., péntek

Mint egy Kéktúra

Elég bizonytalan estén vagyunk túl, nem tudtuk, mennyire lesz rendben Erika lába. De valahogy rendeződött, így kb a tervek szerint folytattuk az utat. Ezeket a sorokat már Monteriggioniban írom. 

De talán így ismerősebb a város. 

Épp a recepcióst várjuk, hogy kiderüljön, tényleg van-e helyünk. Remélem. 

És hogy honnan a Kéktúra emlegetése? Óriási váltással az elmúlt napok fotóalbuma Kéktúra jellegű útvonallá változott. Még fotót is alig csináltam. De azért ízelítőnek itt van pàr.
Este 21:20
Nos, ennyit a reményről: nem lett helyünk. Telefonált a recepciós srác egy-két felé, semmi. Végül már azt pedzegette, hogy ahol ő lakik, ott van esetleg nekünk is hely, de ez azért nem volt annyira biztató.  Közben telefonáltam én is egyet, és csoda történt, találtam helyet! Feltéve, ha másfél óra alatt legyalogolunk még 4 km-t. 55 perc alatt teljesítettük. És milyen jól tettük!
Holnap ennyivel is kevesebbet kell menni; nagyon hangulatos hely; nagyszerűt vacsoráztunk. 
Ja és az 55 percbe még belefért pár gyors fotó Monteriggioniról
(Bocs, az az ujjam ott a bal alsó sarokban)


Útközben a tájról

Meg arról, hogy miért "szeretjük", hogy autók is járnak arra, ame
Végül készült pár kép a szállásról és a környezetéről is 



Végül ezt láthattuk az ablakból 
 
Megérte a gyaloglás. És a vége már nem is volt Kéktúrás. 
A maiútvonal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése